28.rész

                                                      JUSTIN SZEMSZÖGE
Már két hete annak hogy Madison végleg elment..azóta egy szót nem beszéltünk egymással és ez megőrjít.. eleinte a nap 24 órájába állandóan csak hívogattam üzeneteket küldözgettem de egyikre se válaszolt. De mit csináltam? még erre se kaptam meg a választ. De lehet jobb is így.. ha azt nézzük, hogy ha köztünk lenne valami hogy felforgatnám szegény lány életét.. lehet tényleg békén kéne őt hagynom és le kéne zárnom ezt az ügyet.. de jól haladok..a napokba már nem is hívtam.
                                                     MADISON SZEMSZÖGE
Két hete itthon vagyok..végre egy kis nyugodtság. Anyáék persze azonnal utána jöttek és ki is faggattak rendesen..nem tudtam mit tenni el keleltt mondanom nekik minden részletesen. Igen csak meglepődtek.. de egyetértettek velem. Lilinek is mindent elmondtam persze. És persze nemsokára suli..igen ennek a nyáriszünetnek is vége van...legalább is két hét és vége..fura lesz újra suliba menni főleg, hogy annyi minden történt velem a nyáron..az emberek azóta is megbámulnak.. de igy legalűább elterelődik Justinról a figyelmem.
-Madison drágám egy kicsit gyere le létszíves beszélnünk kell.- kiabáltak anyáék fel.
-Igen? mondjátok!- értem be a nappaliba. 
-Szerintem ülj le mivel ez egy elég hosszas beszélgetés lesz..-nézett rám apa 
-Miaz? valami baj van? Talán Audrinával történt valami? 
-Nem nyugi semmi ilyen.. Igazából az a helyzet hogy valószínüleg te most nagyon nem fogsz örülni.. de sajnos nincs más választásunk.. emlékszel még arra a cégre ami miatt még tavasszal ki kellett mennem Amerikába? 
-Igen persze emlékszem.-vágtam rá
-Szóval ez a cég pár hete felhívott és megkért hogy csatlakozzak.. Ez egy nagyon jó munkalehetőség kicsim nagyon jó fizetéssel.. 
-Na hát ez szuper gratulálok!.- mondtam mosolyogva apának.
-Igen és köszönöm, de itt a probléma.. ki kell költöznünk Los Angelesbe.. 
-Micsoda? - meredve néztem még két szülőmre.. hogy tehették ezt? nekem ez az otthonom itt élek születésemtől kezdve..ráadásul ők ezt már több mint egy hete tudják és most szólnak?
-Sajnálom..-nézett anya rám 
-De hisz mi itt élünk.. itt vannak a barátaim a sulim mit kezdek én ott? és mikor kell kimennünk??? 
-Hidd el ott is nagyon sok barátod lehet.. már a jövőhéten indulunk.
-Na jó ti csak vicceltek velem igaz? 
-Nem kicsim nem viccelünk.. használd ki ezt az egy hetet még.- mondta apa és felrohantam a szobámba..
Hogy tehetik ezt? Két hét és suli erre közlik hogy ja kiköltözünk Los Angelesbe? Mi lesz a barátaimmal? Te jó isten...hát csak most jut eszembe... Ő IS OTT LAKIK... de hisz miatta jöttem haza.. hogy megszabaduljak tőle, hogy elfelejtsem erre ott kell laknom ahol ő?

27. rész

Igen eldöntöttem nem bírom tovább haza kell, hogy mennyek.. szeretem Justint és ezt most el kell hogy felejtsem. Köztem és közte nem lesz semmi. Hisz nézzük csak..ő egy sztár akit millók vesznek körül és ki vagyok én? egy senki.. El kell mennem még mielőtt teljesen beleszeretek..bár félek már késő.. Úton a szálloda fele már vagy 10 nem fogadott hívásom volt.. természetesen Lili és anyáéktól a legtöbb. Na és Justin..valószínűleg neki fel se tűnt hogy nem vagyok ott.. Amint megérkeztem gyorsan felrohantam és elkezdtem összepakolni a cuccomat. Közbe foglaltam még egy ma hajnal négykor induló repülőjegyet. Amint össze szedtem a cuccomat már mentem is le. Természetesen nem volt képem se szó se beszéd nélkül távozni igy hát írtam egy búcsú levelet.. ha belegondolok Scooék igen is hiáynozni fognak hisz nagyon jóba lettem velük. Gyorsan fogtam egy taxit és 10 perc múlva már a reptéren is voltam. A csomagomat leadtam és indultam is felszállni a gépre. Persze a nem fogadott hívásaim száma már ötven felett járt..
                                                                 JUSTIN SZEMSZÖGE
Olyan fél négy lehetett mikor Lili idejött hozzám, hogy nem tudom e hol van Madison. Persze nem tudtam úgy ahogy más se. Már kezdtünk megijedni ezért páran visszamentünk a hotelbe megnézni ott van e. Hisz a telefont luxus felvenni. Amint visszaértünk a portáshoz szaladtunk megkérdezni visszajött e. De amit mondott.. teljesen lesokkolódtam a csapattal együtt. 
"Madison elhagyta a szállodát"- mondta a férfi.
-Mi az hogy elhagyta? Hova ment?-kezdtem el idegesen faggatni
-Összepakolt és elment. Azt kérte ezt adjam át.
Erre egy levelet nyújtott felém amit olvasni kezdtem.: 
"Sajnálom, hogy ezt kell tennem. Sajnálom hogy egy szó nélkül jöttem el, de úgy érzem ez volt a legjobb döntés.. össze kuszálódott körülöttem minden amit már nem bírtam tovább.. muszáj volt hazajönnöm. Nagyon köszönök nektek mindent. Hiányozni fogtok de igy lesz a legjobb. Szeretlek titeket!"- amint ezt elolvastam egy könny gördült ki a szememből. Nem értem.. annyira boldog volt.. vagy csak én nem vettem észre hogy szomorú? Elegem van.. anynitra szeretem ezt a lány és most itt hagyott.. mindent elrontottam.. Vajon utána kéne mennem? De nem hagyhatom itt a turnét.. viszont igy örökre elveszítem..