És meg is hoztam az új részt.:) Mivel az előző részt elég nagy késéssel hoztam így úgy döntöttem, hogy nem várom meg a 4 komit hanem megírom hamarabb.:) Valószínűleg most már nem kell majd ennyit várnotok a részekre mert már nem kell annyit tanulnom, szóval egyre gyakrabban fogok tudni hozni! ;) Egyébként remélem, hogy eddig tetszik a történet! :) Jó olvasást és komi után új rész!! <3 <3
JUSTIN SZEMSZÖGE
Éppen a színpadról jöttem lefele mikor Scooter elém rohant.
-Mi az Scoo?- kérdeztem döbbenten.
-Most hívott Audrina. Megtalálták Madisont.-mondta.
-Micsodaaaaaa??-húztam el.
-Miért csak most mondod? Hát ez remek hír! És hol volt?-mondtam majd kicsattanva az örömtől.
-Ácsi.-álltam meg.
-Miért érzem azt, hogy nincs minden rendben?-faggatóztam.
-Figyelj Justin! A helyzet az, hogy igaz, hogy megtalálták Madisont de..
-Mi de? Mondjad már!- üvöltöttem le Scooter fejét.
-Szóval Madison kórházban van.. és nem a legjobb állapotban.
-Ez még is mit jelentsen? Mi az, hogy nem olyan jó állapotban?-kérdeztem rémülten.
-Madison kómában van. És ez még nem minden.. belső vérzése van. Az állapota kritikus.
-Micsoda?- döbbenten álltam Scooter előtt.
-Jól hallottad.
-Azonnal oda megyek.-feleltem.
-Justin, Justin nyugodj meg.- nyugtatott Scooter.
-Mivel holnap úgy sincs koncert így rendben van. A magán repülő már vár. Pakolj és indulunk.
MÁSNAP
MADISON SZEMSZÖGE
Mi? hol vagyok?-beszéltem magamban. És mik lógnak ki belőlem? És hírtelen minden bevillant. Amikor elestem és bevertem a fejemet. Szóval akkor én most egy kórházban vagyok?-gondolkoztam. És mivan a többiekkel? Ők vajon tudják, hogy itt vagyok? Hirtelen kinyílt az ajtó. Egy ismerős alak lépett be. És ez az ismerős alak nem más volt mint Justin. Gyorsan becsuktam a szememet és úgy tettem mint ha még most se lennék magamnál.
-Szia Madison.- kezdett beszélni hozzám.
-Én tudom, hogy elszúrtam, hogy jobban kellett volna figyelnem és, hogy nem lett volna szabad egyedül hagynom.- közben megfogta a kezemet.
-Én annyira sajnálom. Könyörgöm gyógyulj meg, szükségem van rád. Soha nem mondtam még de amikor megtudtam, hogy eltűntél akkor döbbentem csak rá, hogy mit is érzek valójában irántad. Tudom nem most kéne ezzel előállnom, de félek ha nem mondom most később már nem fogom tudni.. Emlékszem arra a napra amikor Budapesten volt a koncert. Te voltál az one less lonely girl. Mikor feljöttél szinte le lehetett olvasni az arcodról, hogy halvány fogalmad sincs arról, hogy most mi is van. És amikor lementünk és te a képembe mondtad, hogy nem szeretsz. Már akkor megkedveltelek. Tudom ez most hülyén hangzik mert ugye miért kedvelnék valakit aki nem szeret.. de tudod éppen ez fogott meg benned. Sokan szidnak a hátam mögött. Twitteren, Facebookon és még sorolhatnám, hogy hol... de ezeknek az embereknek a többsége élőbe nem meri a szemembe mondani azt amit gondol.. de te megtetted. Aztán találkoztunk az étterembe. Éppen Ryannel beszélgettél mikor oda ültem. Rögtön tudtam, hogy én téged valahonnan ismerlek. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Akkor még jobban megkedveltelek. El se tudod képzelni, hogy mennyire féltem attól, hogy soha többet nem foglak látni. De aztán megtudtam, hogy Audrina testvére vagy. El se tudod képzelni, hogy milyen boldog voltam. Utána elmentél. De a sálad.. igen a sáladat itt hagytad véletlenül. Még ezt se mondtam, de amikor itt hagytad én egész este azt szorongattam.. még mikor aludtam is. Pedig Ryan csomószor elmondta, hogy hadd csak majd oda adom neki hisz ő úgy is tök jól ismer, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy majd én adom neked vissza. Utána megkaptam a világon a legjobb hírt amit csak valaha kaptam. És ez nem volt más mint, hogy nálatok fogunk lakni. Tudtam, hogy így van esélyem közelebbről megismerni. És ez nem is lett másképpen. Egy nagyon jó barátra leltem. El se tudom mondani, hogy mennyire megkedveltelek. De tudod ez már nem csak sima kedvelés... azt hiszem beléd szerettem... És amikor felébredsz ugyan így elfogom ezt neked mondani és remélem, hogy többek is lehetünk mint barát..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése